Nagyon idős, legyengült, járni képtelen kutyus került gondozásunkba. A város szélén, magányosan várta a segítséget.
Előéletét nem ismerjük. Nem tudjuk hogyan került a távol az emberektől, távol az „otthonától”. Látjuk, hogy a súlyos diszplázia miatt állni is alig tud. Igyekeztünk kényelmessé és meleggé tenni kuckóját, elhalmoztuk finomságokkal, és ami az egyik legfontosabb: szeretgettük. És ő hálás volt minden simogatásért, minden segítő mozdulatért, amivel felállhatott, és 1-2 lépést megtehetett.
Egykori szépségét a mai napig magán hordozza, de bundája megkopott, szemeiben ott bujkál a kétségbeesés, a félelem, a fájdalom.
Nem sok időt töltött nálunk, mert örökbe fogadták. És biztosítják számára élete végéig a szeretet, a meleg otthont, olyan miliőt, amiben eddigi életében nem lehetett része.
Németországba utazott: 2019.12.20.