Egyik szomszéd településen egy kutyuska tartotta rettegésben a tyúkokat. Számtalan házba betévedt és megtizedelte a lábasjószágokat. Mígnem valaki elkapta, és bálamadzaggal kikötötte. Itt jöttünk mi a képbe, és azonnal elhoztuk, mielőtt baja esik. Az más kérdés, miért tudott idegen házakba bemenni, miért tudott a saját portájáról kijönni, miért nem volt benne chip.
Tőlünk a Peppino nevet kapta. Végtelenül hálás, ragaszkodó, pusziosztó kutya. Nevelést, szeretetet korábbi életében nem kapott. Két lábra állva csimpaszkodik az emberbe, hálás egy-egy kedves szóért, simogatásért. Vulkánként tör fel belőle a boldogság, ha sétálni mehet. Pórázon megtanult menni, és ilyenkor – mint egy őrült, - rohan a szabadság felé, megugatja minden fajtársát ( de később játszik velük ), és eszeveszett erővel húz. De ez csak néhány perc, utána lenyugszik és egy tüneménnyé változik, akivel minden egyes pillanat élvezet.
Előéletének ismeretében olyan helyre, ahol macskák, tyúkok, egyéb szárnyas állatok élnek nem ajánljuk. És van még egy rossz tulajdonsága: mászni is tud.
Egészen biztosak vagyunk abban, hogy a benne szunnyadó „kanapé gén” azonnal aktiválódni fog, amint egy meleg, szeretetteljes otthonban igazi családtag lesz. Mert Peppino megérdemli.
A macskateszt során ( ami egy cicákkal teli, apró szobában zajlik), azt tapasztaltuk, hogy nem volt érdeklődő a macskák iránt.
2020.04.22-én elvégzett szívféreg-kontrolltesztjének eredménye: negatív.
Németországba költözött. 2020.04.30.
