Történet
Szörnyű lelkiállapotban került a menhelyre ez az édes, pici termetű kutyus. Tejelő emlői voltak, nagy valószínűséggel a kiskutyáit „eltették láb alól”, őt pedig kidobták egy forgalmas út mellett. Egy autós hozta a menhelyre, aki elmondta, hogy a négysávos út közepén feküdt. Szinte sokkos állapotban volt, csak feküdt, meg sem moccant. Aktivisták visszavitték a megtalálás helyére, hátha, véletlenül ott vannak valahol a kicsinyei, és elvezeti őket hozzájuk. Órákon keresztül kutatták a környéket, de kiskutyákat nem találtak. Biztosan a „kidobásos verzió” igaz. Próbáltunk neki pótgyerekeket találni, ami sikerült is. Sajnos 1-2 nap próbálkozás után kiderűlt, hogy nem működik a pótanyaság. Nem foglalkozott a kicsikkel, nem szoptatta őket. A rossz emlékek leblokkolták az anyai ösztönöket. Pár nap alatt a teje is elapadt. Közben kiderült - mivel befogadónál volt elhelyezve - hogy nagyon szökős. Legszívesebben kimenekült volna a világból. Visszakerült a menhelyre, szökésbiztos kennelbe. Ahogy teltek a napok, az emberekhez való viszonya egyre oldottabb lett. Már szépen vezethető pórázon, de sokszor összerezzen, megijed minden váratlan mozdulattól. Idő és türelmes gazdi kell hozzá, hogy lelkében az emberekben való bizalom felülkerekedjen a félelmen.
(Menhelyre került: 2011-09-24)
Gazdira talált! (2011-11-12)
