A Néveri-tó környékén találták, így került a menhelyre. Sem chipje, sem gazdája nem volt. Mivel bekerülésekor nem volt olyan hely, ahová elhelyezhettük volna, így az első éjszakát az inkubátorban töltötte. Következő reggel – az ételosztás miatt, - a résnyire kinyíló inkubátorajtón nagyon ügyesen kiszökött. Napokon keresztül a menhely környékén bóklászott. Nem ment messzire. Az állandó kutyaugatás miatt érezhette, hogy neki itt van keresnivalója. A számára kihelyezett ételt is elfogyasztotta. Egyre közelebb, és közelebb merészkedett, míg egyszer csak újra becsukódott mögötte az inkubátorajtó. Megcsíptük.
Találtunk egy nagyon picike kennelt, ahová elhelyeztük. Sokáig csak némán figyelt a rácsokon keresztül, közeledésre behúzódott a kutyaház legmélyére. Az egyik gondozó kitartásának köszönhető, hogy ma már pórázon sétál. De még szomorúság árad tekintetéből. Még nem tud önfeledten örülni az emberi érintésnek. Azon leszünk, hogy elfeledtessük vele a múltat, és megmutassuk neki, hogy lehet még boldog kutyus belőle.
FRISSÍTÉS 2020.05.04. JULCSI rendszeresen sétál a gondozójával és alig várja ezeket a sétákat. Ha végre kiszabadul a kenneljéből, boldogan hempereg a fűben. Már idegenek felé is nyitottabb, érdeklődve szemléli látogatóit, mintha azt kérdezné "akkor elviszel sétálni?"
2020.05.06-án elvégzett szívféregtesztjének eredménye negatív lett.
Más kutyákkal jó a kapcsolata. A macskateszt során ( ami egy cicákkal teli, apró szobában zajlik), azt tapasztaltuk, hogy nem volt érdeklődő a macskák iránt. Mivel mindkét fél megilletődött állapotban volt, így nem feltétlen garantált, hogy máskor, más környezetben teljesen cicabarát lesz. 2020.05.08.
Németországba költözött. 2020.05.29.