Sziasztok!

Brúnóról jelentem:

Nézelődtem a honlapon, és elszörnyülködtem a helyzeten. Hogyan lehet, hogy emberek így képesek bánni a kutyáikkal, macskáikkal??? Még belegondolni is fáj, hogy egyszer majd el kell búcsúznom a kedvenceimtől, bárcsak örökké élnének, hogyan képesek mások ilyen kincseket eldobni??? Ezért is, én szeretném megköszönni nektek a munkátokat, mert nélkületek nem lenne egy Brúnóm :D. Amennyit a Brúnó ad nekem minden együtt töltött perccel, azt elmondani sem tudom, soha nem lesz ilyen kutyám, négylábú szinten ő a lelki társam, a drágám, a szerelmem, imádom a nagy bundáját, a nyugalmát, a türelmét, azt az odaadó szeretetet, amit csak egy kutyától kaphat az ember. Imádom, hogy a dinka Maya (a beagle-ünk) mellett ő is újra önfeledten tud játszani, mert bizony a labdával hiába próbálkoztam, az nem érdekli, de a Maya-val annyira ellentétes a mentalitásuk, hogy tökéletesen kiegészítik egymást, és jó látni, ahogy ez a megfontolt, higgadt kutya is ki tud kapcsolni, és kölyökkutya módjára hancúrozni :D.

Januárban született a kislányom, és amióta hazahoztuk a kórházból, mindig találtunk rá módot, hogy találkozzon a kutyákkal, hogy megismerjék egymást. Kezdettől fogva semmi probléma nem volt, egyik kutyának sem volt, egy rossz mozdulata sem, de ezt a képek is illusztrálják :-). Amíg Szofi a hátán ült, Brúnó meg sem mozdult, a kislányom, pedig imádja őket, bár most már nem értékeli a Brúnó puszikat, pedig amíg kisebb volt, jókat kacagott nekik. Jó volt tudni, hogy nem kell attól félnem, hogyan fogadják majd a kutyák a babát, mert biztos voltam benne, hogy az első perctől szeretni és védeni fogják, és így is lett. Épp két napja döbbentem rá, hogy mennyire így van, a barátaink átjöttek, és elhozták a kutyákhoz játszani+szocializálódni a 3 hónapos golden retriverüket, Pannát. Kimentünk a kislányommal megnézni a kutyákat, és a Panna végig ott volt körülöttünk, de Szofit fogtam a kezemben, addig a két kutyám nem is foglalkozott velünk, amíg le nem guggoltam, hogy Szofi meg tudja simogatni a Pannát. Erre mindkét kutyám a gyerek és Panna közé állt, és addig nem mentek el, amíg fel nem álltunk, ezután a Brúnó beállt a Panna fölé, hogy kifejezze ki a főnök, majd incselkedve, játékosan elcsalta tőlünk, és nem is akarta vissza engedni. Csak néztem, nem hittem volna, hogy ennyire védik a gyereket. (Engem bezzeg nem akart megvédeni mikor a Panna rám ugrott ;-))

Szóval kívánni sem tudnék jobb kutyát magamnak és a családomnak, a Brúnót egyszerűen nem lehet nem szeretni, nincs olyan ismerősünk, barátunk, akit ne vett volna le a lábáról egy perc alatt, őt mindenki szereti, és szeretni is fogjuk örökké!!!

Köszönöm Nektek!

Sok puszi és kitartás!

Cselovszkiné Major Kriszti
(2011-12-17)